Utálom a tanárom!

2019. április 26. 10:37 - Ezcool

Ahogyan a rokonainkat, úgy a tanárainkat sincs lehetőségünk megválasztani. Erre a helyzetre tökéletesen illik az “ezt dobta a gép” kifejezésünk, hiszen valóban, az osztályokat tanító tanárok kiválasztása rengeteg körülménytől függ, de semmiképpen sem (vagy legalábbis a legcsekélyebb mértékben) a diákok kívánságától.
Éppen ezért előfordulhat, hogy belefutunk az utálom a tanárom kellemetlen és utálatos élményébe.
De mit tehetünk, ha ez megesik velünk?
Segítségül elmerültünk saját diákéveink emlékeiben, valamint felidéztük, hogy tanárként hogyan próbáltuk kezelni az ilyen eseteket. (Annyi titkot elárulhatunk, hogy az előbbi esetén az élénken bennünk élő élmények miatt egyikünknek sem volt szüksége ”emlékelőhívó” hipnózisra, az utóbbi pedig csak egy ismerősünk ismerősével esett meg, hiszen minket minden tanítványunk imádott.)

chairs-chalk-chalkboard-159844.jpg

Miért is utálom a tanárom?

Először érdemes végiggondolnod, hogy a tanároddal kapcsolatban mi váltja ki benned az utálat érzését?
Azt vesszük alapul, hogy az utálat – az antipátiától eltérően – nem az első percekben alakul ki bennünk, hanem általában egy hosszabb folyamat eredménye. Éppen ezért hagyj időt magadnak az átgondolásra (ha úgy könnyebb, írd össze a benyomásaidat, feltételezéseidet és a tényeket egy papírra). Ez azért is fontos, mert az olyan erős érzelem, mint az utálat okainak azonosítása és megfogalmazása a helyzet kezelésének alapja lehet.

Segítségül néhány kiindulópont:

  • Mit éreztél/gondoltál, amikor először találkoztatok? Szimpatikus volt, vagy már kezdettől fogva érzed, hogy nem vagytok egy hullámhosszon?
  • Hallottál a barátaidtól véleményeket róla?
  • Emlékeztet a külseje, a gesztusai, a viselkedése valakire?
  • Volt már korábbi tapasztalatod vele (például egy helyettesítés, iskolai rendezvény kapcsán)? Hogyan viselkedett akkor?
  • Történt valami, ami rosszul esett, amivel megbántott?
  • Miben más ő, mint az a tanár, akit kedvelsz?

alone-benches-blue-jeans-1134204.jpg

Különböző okok, különböző megoldások

Sajnos az “utálom a tanárom helyzet” több szempontból is bonyolult, ezért most csak néhány leegyszerűsített alapproblémát járunk körbe.

a. Az utálat érzése a tanár személyiségéből fakad

Réka nyugodt, higgadt, precíz lány, aki imádja a matematika órákat. Megnyugtatja a tantárgy kiszámíthatósága és ésszerűsége, szívesen hallgatja a tanára kellemesen mély hangján megszólaló szöveges feladatokat. Ezzel szemben hidegrázást kap, ha irodalom következik. Idegesíti a teremben röpködő, apró termetű tanárnő, aki színpadias gesztusokkal és rikácsoló hangon olvassa fel a klasszikusokat. A “mit gondolt a költő?” kérdéstől pedig legszívesebben falnak menne.

Ahogyan az életben bárhol, az iskolában is előfordulhat, hogy olyan tanár sodródik mellénk, akivel személyiségeink különbözősége miatt nem igazán kedveljük egymást (vagy mi őt). Van ilyen. Van, akivel könnyebben megtaláljuk a közös hangot, van akivel kevésbé.

Ebben az esetben nem is feltétlenül utálatról beszélünk.

Amennyiben mindezek mellett nem tapasztalsz kivételezést, igazságtalanságot a tanár részéről, próbáld meg elfogadni őt.

b. Az utálat érzése a másoktól hallott véleményeken nyugszik

A délutáni edzésen Balázs gyakran panaszkodik Áronnak a kémiatanárról, aki túlságosan szigorú és merev, humorérzéke nulla. Minden kémiai elem vegyjelét kívülről kell tudni nála, pedig a kémia nem is érettségi tárgy. Egy évvel később Áron osztályát a Balázst korábban tanító kémiatanár veszi át. A tanévnyitón Áron hosszasan kifejti, hogy miért ők a világ legpechesebb osztálya.

Előfordulhat, hogy egy tanárról a folyosói pletyka, a felsőbb évesek tapasztalatai, a barátok elmondása alapján már azelőtt van benyomásunk, mielőtt kapcsolatba kerülnénk, tanítana minket. Ez teljesen természetes, és általában hajlamosak vagyunk a számunkra közel állók véleményét igaznak tartani.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem lehet igazuk, mindössze annyit, hogy a tanárról kialakult véleményünket ez befolyásolhatja. Így aztán a tanórákon főként azokat a dolgokat vesszük észre, amelyek alátámasztják, erősítik a hallottakat.

Ha úgy érzed, ez az eset a te példádnál is fennáll, érdemes végiggondolnod, hogy véleményed mekkora része alapul az előzetesen hallottakon és  mekkora részben fakadnak a saját benyomásaidból. Mindezek után próbálj visszaemlékezni, hogy van-e olyan tapasztalat, amely ezek ellen szól?

Ha racionálisan – pro és kontra – körbejártad a dolgot, és úgy érzed, hogy a hallottakat megerősítik a személyes élményeid, mindenképpen érdemes tovább foglalkozni az utálat érzésével és a megoldással. (Erre egy kicsit lejjebb kitérünk.)

c. A tanár külseje, gesztusai, viselkedése nagyon hasonlít egy másik, általad nem kedvelt személyére

Dorka a testnevelés órák előtt idegesen öltözik át. Magas, szálkás izmú tanárnője kísértetiesen hasonlít szigorú és távolságtartó anyai nagymamájára. Rövid barna haja szorosan lapul csontos koponyájára, szája penge vékonyságú. Hosszú ujjával ugyanúgy mutat az ég felé, ahogyan mamája figyelmeztette, ha valami rosszat csinált.

Ez az eset abban hasonlít az előzőben ismertetetthez, hogy a mostani érzésedet, véleményedet is befolyásolhatja valami. Jelen esetben egy másik személyhez kötődő, kapcsolódó érzések, tapasztalatok.

Ez – akárcsak az előzőekben – teljesen rendben van, nincs ezzel semmi gond, pusztán érdemes végigjárni, hogy a korábbi benyomások mennyiben vannak hatással a jelenlegi helyzetre. Éppen ezért az előzőekben ismertetett módon célszerű vizsgálódni.

d. Az utálat érzése egy vagy több élmény, esemény kapcsán alakul ki

Simon gyerekkora óta orvos szeretne lenni, mindene a biológia és a kémia. Egy alkalommal ugyanarra a napra került a történelem és a biológia témazáró. Mindkettőre készült, de a biológiára több időt szánt. A töri dolgozat alatt egy kérdésnél elbizonytalanodott és úgy döntött, előveszi a füzetét. A puskázást a tanár egyből kiszúrta, elvette a dolgozatát és beírta az egyest. Az óra után Simon elnézést kért és elmondta, miért puskázott. Az eset óta a töritanár majdnem minden órán felelteti, és többször is csalónak nevezi az osztály előtt, sőt olykor azt is megfogalmazza, hogy reméli, Simonból nem lesz orvos, mert a műtét közben is hajlamos lenne előkapni a könyvét, hogy belenézzen, közben a beteg pedig meghalna. Az otthon elkészítendő házi dolgozatára egyest ad, mivel állítja, biztosan nem magától írta (habár korábban nem volt kikötve, hogy tilos segédanyagot használni, és Simon a felhasznált forrásokat meg is jelölte, akárcsak a többiek).

Ez a klasszikus esete a tanár és diák között kialakuló, állandósuló konfliktusnak, amelyből szinte egyenesen következik az utálat, és ezen nem is lepődünk meg.

A példában említett puskázás valóban nem helyes, ezért a dolgozatra adott egyes (amennyiben az iskola ezen szabály szerint jár el) rendben is van. A kialakult helyzetnek itt véget is kellene érnie (az külön plusz pont a diák részéről, hogy még egy bocsánatkérés is elhangzik). De sajnos nem így történt. A személyeskedés, a negatív értelemben vett kivételezés, a kettős mérce alkalmazása már tanári helytelenségnek, hibának számít.

Nem hiába hagytuk utoljára ezt az esetet. Sajnos ennek a kezelése és megoldása a legnehezebb mindkét részről.

blackboard-business-chalkboard-355988.jpg

Mit tehetek?

Ha megvagy az átgondolással és sikerült azonosítani az okokat, máris egy lépéssel közelebb jársz a megoldáshoz.

Mint látható, attól függően, hogy miben keresendő az utálat oka, eltérő lehet a kezelés, megoldás módja is.

Ha úgy érzed, hogy a tanár részéről nem tapasztalsz kivételezést, igazságtalanságot, személyeskedést, és feltételezhetően a negatív érzések inkább az antipátiával, a nem kedvelem, nem szeretem érzéssel azonosíthatók, próbáld meg elfogadni őt, légy vele toleráns. Ha azonban számodra terhes és kellemetlen, amit tesz, udvariasan és tisztelettel fogalmazd meg, mi az, ami zavar téged.

Például, ha úgy érzed, hogy az alapvetően érdeklődő és figyelmes osztályfőnököd állandóan a sarkadban van és faggatózik, próbálkozz ilyesmivel: Úgy érzem, hogy a tanárnő/tanár úr tényleg érdeklődik, hogy vagyok, mi van velem. Jó érzés tudni, hogy figyel rám és ezt köszönöm. De nekem most könnyebb lenne, ha akkor beszélnék magamról, amikor úgy érzem. Nekem nem mindig megy, hogy  mélyebb, személyes témákról beszéljek. Megoldható lenne, hogy akkor beszélgessünk, ha ezt jelzem a tanárnő/tanár úr felé?

Ha úgy érzed, hogy az utálat egy hosszabb folyamat eredményeképpen, konkrét esetek, tapasztalatok, élmények mentén alakult ki, akkor érdemes alaposan átgondolni, hogy mit is tegyél. Nem fogunk kertelni, a te helyzeted sokkal nehezebb.

Először is térj vissza a kiindulóponthoz, amelynek során azt kértük, gondold át, hogy miért utálod a tanárod. Írd össze azokat a tényeket, eseteket, amelyek zavarnak (a példánál maradva: csalónak nevez az osztály előtt; rendszeresen feleltet; azt mondta, reméli, hogy nem lesz belőlem orvos; egyest adott a házi dolgozatomra nem tisztázott okból stb.). Fontos, hogy olyan eseteket írj össze, amelyek relevánsak, tehát ha azért utálod, mert a puskázás miatt egyest adott, azt az érvet nehéz lesz megvédeni.

Ha ezzel megvagy, írd a felsoroltak mellé, hogy mit éreztél ekkor/ezeknél (pl. megszégyenítve, megalázva éreztem magam, dühös voltam stb.) Ez lehet, hogy óvodásnak tűnik, de később még jól jön! Nemsokára elmondjuk, hogy miért!

Most pedig gondold át, mi a legrosszabb, ami történhet (ezt a részt akár szét is választhatod: mi történhet, ha minden változatlanul marad / mi történhet, ha elmondod, mi zavar)!

Ha ezzel megvagy, mondhatjuk, hogy magadban jól átrágtad a dolgot. Most azt javasoljuk, hogy erről beszélj valakivel (akár több emberrel is). Célszerű olyan kívülálló személyt választani erre, aki a lehetőségekhez képest pártatlan lehet (pl. egy rokon, egy patrónus, egy mentortanár). Ő segíthet abban, hogy az esetet különböző nézőpontokból, szemszögből megvizsgáljátok. Felhívhatja a figyelmed, rávilágíthat olyan dolgokra, összefüggésekre, amelyeket te nem vettél észre. Beszélj neki az érzéseidről! Ez azért is fontos, mert az érzéseket nem lehet vitatni, azokhoz mindenkinek joga van, és segíthetnek a másiknak megérteni és átérezni a helyzeted.

Miután megosztottad mással/másokkal az érzéseidet, gondolataidat, el kell döntened, hogy teszel-e további lépéseket, pl. jelzed a tanárnak, az osztályfőnöködnek stb. a problémát.

Természetesen ezt nem dönthetjük el helyetted, de arra felhívjuk a figyelmed, hogy a kezeletlen konfliktus további kellemetlen panaszokat okozhat (pl. testi és lelki tünetek, szorongás, szellemi teljesítmény csökkenése stb.).

Ha úgy döntesz, hogy szeretnéd az iskola képviselőjével megosztani a problémád, törekedj arra, hogy a konkrét eseteknél maradj és beszélj az érzéseidről. Tudjuk, hogy könnyű mondani, de próbálj higgadt, nyugodt maradni, ne vádaskodj, ne személyeskedj.

Fogalmazd meg, mi jelentene neked megoldást, mi segítene túllendülni a kialakult, tarthatatlan helyzeten. Kérdezd meg, te miben tudnál segíteni.

Ha van lehetőség erre az iskolában, a beszélgetéshez kérd mediátor segítségét, ha vannak olyan osztálytársaid, akik szívesen részt vesznek a megoldás megtalálásában, kérd meg őket, erősítsék meg az általad elhangzottakat. Amennyiben a szüleid jelenléte nem zavar, ők is nyugodtan megjelenhetnek a beszélgetésen.

Amennyiben úgy döntesz, hogy inkább nem beszélsz az iskolában erről, tudd, hogy emiatt nem vagy gyenge vagy gyáva. Még felnőttként sem könnyű – például a főnöknek – megmondani, ami zavar bennünket. Ebben az esetben a felgyülemlett stressz kezelésére érdemes a hangsúlyt helyezned (pl. sport, relaxációs technikák elsajátítása stb.), hogy a konfliktus okozta feszültség a lehetőségekhez képest ne legyen kellemetlen mértékű.

(A képek forrása: pexels.com)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezcool.blog.hu/api/trackback/id/tr3614787028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Túl sok felhasználó 2019.04.28. 12:46:18

Ez annyira naív írás. Az ilyen problémákat azért sokan tudják kezelni. Én pl. azért utáltam tanáraimat, mert:

- Az egyik alkoholista volt, ami azt jelentette, hogy órára is részegen jött be
- Általános iskola 1. osztályában az első tanítási napon azt mondták, hogy mindenki jobb kézzel írjon, ez 1992-ben történt, tehát nem 100 éve
- Volt egy angoltanárom, aki kitalálta, hogy ő nem szeretné, ha csütörtökön és pénteken is első óránk legyen, ezért inkább legyen csütörtökön 0. és 1., pénteken meg egy se. Aztán csütörtökön rendszeresen egy órát késett.
- Volt olyan tanárom is, aki állandóan hülyeségekről beszélt, olvasott valami nagyon értelmes cikket a Nők lapjában, aztán órán 30 percen keresztül azt elemezte. Nem azért idegesített, mert annyira biológiát akartam volna ebben a 30 percben tanulni, hanem mert tényleg fárasztó volt azt hallgatni, hogyan kell pl. a hűtőt kitakarítani, vagy helyesen törölközni (komolyan ilyenekről beszélt).

Ilyen esetekben egy dolgot csinálhat a diák: túléli. Aztán ha befejezte az iskolát, vissza se néz. (Igen, tudom, egy elsős szólhat a szülőknek, hogy nem engedik bal kézzel írni. De ha ezt a problémát meg is oldják a szülők, akkor is nagyon hamar lesz ezer másik egy ilyen tanárral.)
süti beállítások módosítása