Kitűnő lett a gyerekem, posztolom is rögtön a bizonyítványát!

2019. június 18. 19:45 - Ezcool

Már csak néhány nap van hátra és a korábbi évekhez hasonlóan várhatóan idén is el fogják árasztani a közösségi oldalakat a kitűnő bizonyítványok fényképei. Ennek a jelenségnek a kapcsán osztjuk meg gondolatainkat és tanácsainkat a tanévzárót követő lelkiállapotokról.

access-blur-colorful-238480.jpg

Tanárként a tanév vége mindig a legnehezebb időszakok közé tartozik (habár a közelgő nyári szünet mindenképpen javít rajta!). Bármennyire is gondolják azt a diákok és a szülők, egyáltalán nem könnyű év végi osztályzatokat adni! (Persze azt is tudjuk, hogy mindig vannak olyan kollégák, akiknek ez nem okoz hosszas fejtörést, de legtöbbünk komolyan veszi a jegyek funkcióját, vagyis a minél pontosabb visszajelzést a teljesítményről és arról, amit mögötte látunk.)

Amikor a tanév végi zárásokat végezzük, sokszor több dolgot is mérlegelünk, mielőtt beírjuk a naplóba a piros, mindent eldöntő nagy jegyet. Természetesen a legnagyobb súllyal az év során (néhány helyen a második félévben) szerzett szaktárgyi jegyek nyomnak a latba, de - főként két jegy közötti billegésnél - mérlegeljük azt is, hogy a diák évközben a képességeihez mérten milyen eredményt ért el, mennyire küzdött a jobb teljesítményért, a körülmények mennyire tették lehetővé, hogy tanuljon (pl. egy családi krízis, betegség stb.). Olyan ez, mint egy egyensúlyi játék, vannak diákok, akiket motivál, ha megkapják a jobb jegyet, jó érzéssel tölti el őket a visszajelzés, hogy tanáraik látják a fejlődésüket, a szorgalmukat, és nem is élnek vissza ezzel, később még törekvőbbek lesznek. Vannak olyan tanulók, akik ebben az esetben hajlamosabbak ellustulni és később - például gyakran a felvételi, az érettségi időszakában - ez visszaüt, néhányan döbbenten, mások dühösen mérlegelik, hogy nem minden sikerült úgy, ahogyan szerették volna.

De ugorjunk vissza a kiinduló képhez: éppen hazafelé tartunk a tanévzáróról és a telefonunk folyamatosan értesít a legújabb posztokról. A kitűnő bizonyítványok, a harminckét foggal mosolygó szülők, a teljesítményükért akár értékes ajándékokkal megjutalmazott gyerekek képei szinte másodpercenként érkeznek. Ember legyen a talpán (akár szülő, akár gyerek), aki ebben a helyzetben kitalálja, mi is lenne a legcélravezetőbb ebben a helyzetben.

Nézzünk hát néhány leegyszerűsített esetet:

1. Hurrá, kitűnő!

Természetesen mindenki arra vágyik, hogy minden tantárgyból jól teljesítsen, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aki kitűnő, azzal minden rendben: okos, jól terhelhető, kitartó, fejlődőképes és nem utolsó sorban kiegyensúlyozott. Általában így is van, de korántsem biztos, hogy mindenkire igaz.

Amennyiben gyerekünk kitűnő lett, mindenképpen dicsérjük meg, de vegyük figyelembe az egyéni jellemzőit! A korához mérten beszélgessünk vele arról, hogyan értékeli ő a teljesítményét, puhatolózzunk arról, mennyire volt számára megterhelő ezt az eredményt elérni (a túl nehéznek és a túl könnyűnek tartott önértékelés is figyelmeztetés lehet), hogyan érezte magát az iskolában és az iskolán kívül, mennyire jutott ideje arra, hogy feltöltődjön, pihenjen, szórakozzon, kikapcsolódjon.

Azt javasoljuk, hogy az általános dicséretek helyett (Ügyes vagy!, Látod, milyen okos vagy!) objektív szempontokat előtérbe helyezve értékeljük azokat az erőfeszítéseit, cselekedeteit, amelyekkel elégedettek és amelyre büszkék vagyunk. Próbáljunk meg minél konkrétabban fogalmazni.

Semmiképpen sem javasoljuk, hogy a tanévzáró végén rögtön az iskolaudvar egyetlen, legkevésbé megtépázott, néhány virágot hozó bokrát keressük, hogy elé összegyűlve végre elkészíthessük azt a képet (természetesen a nyitott bizonyítvánnyal!), amelyet feltehetünk a Facebookra.

Helyette - ha megtehetjük - töltsünk együtt egy kis időt (mondjuk egy közös vacsora, fagyizás, séta formájában), kapcsolódjunk ki, hangolódjunk rá az előttünk álló nyárra!

2. Bosszantó, egy(-két) négyes, a többi ötös!

Rendszeresen kapunk olyan visszajelzéseket, hogy a gyerek szinte mindenből kitűnő, de egy-két tárgyból mégsem kapta meg a jobb jegyet, ami borzasztóan “elcsúfítja” a bizonyítványt. (Különösen dühíti a szülőket, hogy ha olyan tárgyakból kapnak négyest a csemeték, amelyet “amúgy sem számít” összefoglaló néven emlegetnek - jellemzően a készségtárgyak. Testnevelők, ének és rajztanárok és kedves anyukáik gyakran csuklanak ebben az időben.)

Erre az esetre is azt javasoljuk, amit a fentiekben leírtunk. Beszélgessünk a bizonyítványhoz kapcsolódó dolgokról, kerüljük a négyest adó tanár szidalmazását, helyette inkább a gyerekre koncentráljunk! Néhány év múlva már nem fogunk erre emlékezni, felesleges hát ezen bosszankodni.

Amennyiben azonban úgy látjuk, hogy gyerekünket foglalkoztatja, emészti, hogy bizonyos tárgyakból miért kapott rosszabb jegyet, próbáljunk meg arról beszélni vele, hogy miért esik ez rosszul neki? Sokat készült, mégsem volt elég? Szereti azt a tantárgyat és abból szeretett volna jobban teljesíteni? Nyomasztja, hogy nem mindenből egyformán jeles? stb.

3. Segítség, közepes tanuló a gyerekem!

Az utóbbi néhány évben elvárásként fogalmazódik meg, hogy a gyerek négyes-ötös (de leginkább kitűnő) tanuló legyen. Egyfelől érthető, hiszen a mai oktatási rendszerben nagyon fontos szerepet töltenek be a jegyek; általános iskolában még nem feltétlenül tudjuk, milyen tantárgyra lesz később szükség a pályaválasztásnál stb.

Azonban nem árt figyelembe venni, hogy kevés olyan felnőtt van, aki szerteágazó területeken egyaránt azonosan jó színvonalon teljesít (remekbe szabott szekrénysorokat barkácsol, ragyogóan zongorázik, másfél-két órákat teniszezik kifulladás nélkül, hobbiból verseket ír és olvas, fejből sorolja Dél-Amerika fővárosainak koordinátáit és a legfontosabb bauxit lelőhelyeket, az internet segítsége nélkül, pusztán tanulmányaira támaszkodva latinul besegít a traumatológusnak, hogy éppen milyen izomcsoport húzódott meg a hétvégi maratonfutásnál, és a munkájából kifolyólag pedig vezető pénzügyi elemző).

Ahogyan a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is vannak erősségeik és fejlesztendő területeik, tehát simán előfordulhat, hogy a közepes bizonyítvány tulajdonképpen ennek leképezése.

Ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, mindenképp ismernünk kell a gyereket, és célszerű - ahogyan minden más esetben is - beszélgetni vele a bizonyítványról. Próbáljuk meg kideríteni, hogy az eredmények szerinte mennyire tükrözik a képességeit, tudását; tudna-e valamiből jobban teljesíteni, ha igen, most miért nem sikerült, ha nem, mi lehet ennek az oka stb.

4. Úristen, megbukott a gyerek, mi lesz vele?

Amennyiben az év végi bizonyítványban egy-két tantárgyból megbukott a gyerekünk, bizony nem jó érzésekkel indulunk neki a nyári szabadidőnek. És ez alól ő sem kivétel. Bár teljesen természetes, ha dühösek, szomorúak, csalódottak vagyunk (és ezt gyakran a gyereken vezetjük le), mégis arra buzdítanánk a szülőket, hogy ez a nap ne a szidásról, kiabálásról szóljon. Ami megtörtént, azon már úgysem lehet változtatni, inkább a gyerek előtt álló feladatra (pótvizsga, évismétlés) próbáljunk koncentrálni.

Hagyjunk néhány nap “szabadidőt”, mindenkinek fel kell dolgoznia a történteket, közben szerezzük meg a pótvizsga témaköreit (ha kisebb, akkor mi kérjük el, ha nagyobb, gondoskodjon ő erről).

Fontos, hogy a nyárra legyen egy stabil, de alakítható munkarend: mikorra mennyit kell elsajátítani az anyagból (akár fel is szabdalhatjuk kisebb részekre), mennyi a szabadidő, mikor van lehetőség a nyaralásra stb.

A tananyag elsajátítása mellett legalább ugyanannyira fontos annak utánajárni, mi vezetett idáig? Beszélgessünk sokat a gyerekkel, figyeljük meg, hogyan tanul, (ha lehetséges) tegyünk fel konkrét kérdéseket. Ha úgy érezzük, nem tudjuk pontosan diagnosztizálni a probléma okát, kérjünk segítséget.

Semmiképpen se azzal foglalkozzunk, hogy mit fognak szólni a nagyszülők, a barátok, a szomszédok stb., csak a gyerekre koncentráljunk (éppen ezért ne is hasonlítgassuk máshoz, például a testvéréhez, az osztálytársaihoz, a barátaihoz stb.), ha ebben a helyzetben segítünk neki átlendülni, később, hosszú távon mindannyian sokat profitálhatunk belőle!

65004334_586874781843309_1988217035074568192_n.jpg

Mit tanácsolunk tanévzáró utánra?

1.) Ismerjük a gyerekünket!

Ha tisztában vagyunk gyerekünk képességeivel, lehetőségeivel, pontosabban és biztosabban tudunk visszajelzést adni neki a bizonyítványával kapcsolatban, és könnyebben dönthetünk, ha változásra/változtatásra van szükség.

2.) Adjunk lehetőséget az önértékelésre!

Nem feltétlenül aznap kell lerohanni a gyereket ezzel, de amikor úgy érezzük, van lehetőség, próbáljunk beszélgetni vele arról, mit gondol a saját teljesítményéről. Ez mindannyiunk előnyére válhat.

3.) Ne csak a gyerek értékeljen!

Amikor van rá szabadidőnk, gondoljuk át, hogy mi mit tettünk meg azért, hogy az elmúlt tanévben a gyerekünk önmagához képest jól teljesítsen. Volt-e olyan esemény, amely ezt elősegítette vagy hátráltatta?

Semmiképpen se várjuk el, hogy olyan legyen, mint egy robot, mi sem tudunk mindig egyformán jó teljesítményt nyújtani!

4.) Képességeihez mérten értékeljük az elért eredményeket!

Mindig próbáljuk a gyerek saját lehetőségeihez mérni az elért eredményeit, dicsérjük meg ha a vékony testalkatához képest jól teljesített medicinlabda emelgetésből, akkor is, ha csak közepest kapott belőle.

5.) Dicsérjünk, motiváljunk!

A pozitív visszajelzés, a küzdelem elismerése mindig nagyon fontos (többet ér, mintha büntetnénk), ne fukarkodjunk vele!

Jelezzük azt is, ha úgy érezzük, lenne még a gyerekben, amit nem hozott ki magából.

6.) Ne hasonlítgassunk!

Kerüljük el a hasonlítgatást, semmiképpen se példálózzunk gyerekkori önmagunkkal!

7.) Hagyjunk időt a pihenésre, kikapcsolódásra!

A gyerekeknek a nyári szünet a szabadság (minél kisebbek, annál több regenerációra van szükségük, de a tanév közben leterhelt tanulóknak is igénylik a nyári hónapok fesztelen “semmittevését”), ezt tartsuk szem előtt!

Mérlegeljük, hogy valóban szükséges-e a helyesírás gyakorlás, a biológia tananyag ismétlése, a trenírozó matektábor.

Meglehet, hogy igen, de próbáljunk minél több lehetőséget teremteni a kikapcsolódásra, a mentális és testi feltöltődésre.

8.) Ne posztoljunk!

A gyerekekről készült képek közösségi oldalakon való posztolásáról sok elgondolkodtató és megfontolandó tanácsot lehet olvasni a neten, mert nagyon érzékeny terület.

Mi azt javasoljuk, hogy a versengés helyett befelé figyeljünk. Próbáljuk megélni azt a lezáró pillanatot, amikor a tanévet a hátunk mögött hagyva megpihenünk kicsit és ráhangolódunk az előttünk álló közös nyárra.

A posztolást azért sem javasoljuk, mert azok a tanulók, akiknek a bizonyítványa a szülő szerint nem “mutogatható”, érezhetik magukat kevesebbnek, rosszabbnak pusztán attól is, hogy míg barátaik, osztálytársaik érdemjegyei mind láthatóak a neten, az övéi nem, holott lehet, hogy azokért a jegyekért ő bizony becsülettel megküzdött.

 

Nagyobb jelentősége van ennek, mint gondolnánk, hiszen a gyerekek nagyjából tudják, hogy mit tettek bele, milyenek a képességeik, és ezért mit kaphatnak. És arra van szükségük, hogy ez a belső értékelés (ha reális) összhangban álljon azzal, amit kívülről kapnak, megerősítse őket. Ha nagyon alá vagy fölé megy az osztályzás, az demotiváló lehet. A jó jegyek elértéktelenednek, a rosszabbak érdektelenséget szülhetnek.

A (megfelelő) jegy tehát az a jegy, amit a gyerek érdemei szerint kap, mert ezzel az egészséges önértékelés kialakulását segítjük, ami pedig hosszú távon sokkal inkább szolgálja az érdekeit, mint az, hogy “mutogatható” bizonyítványt szerezzen.

33 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezcool.blog.hu/api/trackback/id/tr614900760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

büdösbanya 2019.06.19. 13:49:41

Köszönöm az írást, alapvetően tetszett, de sajnos, nem tudok minden megállapításával azonosulni.

A kitűnő bizonyítvánnyal dicsekedni, kérkedni valóban nem szép, de ne menjünk el abba az irányba - amit manapság oly sok területen tapasztalok -, hogy annak kell visszahúzódnia, kis túlzással szinte már elnézést kérnie, aki elért valamit, nehogy a lemaradók megsértődjenek. Annak, aki a munkájával, képességeivel, tehetségével eredményt ért el, jogában áll büszkének lenni a teljesítményére, és miért ne újságolhatná el örömmel a sikert a családtagoknak, ismerősöknek? A kiposztolás meg - legalábbis az én tapasztalataim szerint - több esetben nem dicsekvési célzattal történik, hanem mert így tudják megmutatni a bizonyítványt a család távolabb élő tagjainak.

A posztban sok helyen olvashatjuk, hogy beszélgessünk a gyerekről a bizonyítványról, a mögötte álló teljesítményről, az okokról, stb. Nos, szerintem ez nem a szülő dolga (a gyerekkel való beszélgetés ellen semmi kifogásom, még mielőtt valaki úgy gondolná, hogy igen). A munkahelyemen - de nemcsak nálunk - olyan teljesítményértékelési rendszer működik, amelynek része egy igen részletes értékelő megbeszélés is, amelynek során a beosztott részletekbe menő visszajelzést kap az éves munkájáról, hogy megértse, mit takarnak a kapott százalékértékek; és természetesen ő is kifejtheti a véleményét. Tehát a dolgozó nem otthon, a férjével, feleségével beszéli meg a mögöttes okokat (aminek a nagy része találgatás), hanem a főnökével, akitől az értékelést kapta, és aki az autentikus információk birtokában van. Ezt nagyon hiányolom a mai általános iskolákból, pedig a cikk is rávilágít arra, hogy milyen nagy szükség lenne rá, hogy a diák ne csak két-három szóból tudja meg, hogy miért olyan jegyet kapott, amilyet, hanem mondják el neki a saját szintjén, érthetően, részletesen, asszertíven. Így talán a csalódott, szomorú, értetlen diákok száma is kevesebb lenne, az elfogadott jegyeké és a megértett döntésükért tisztelt tanároké pedig több.

Dorinda41 2019.06.19. 14:51:43

A bizonyítvány csúfító" futottak még tantárgyakból" kapott rossz jegyek igenis nagyon demotiválóak egy gyerek részére. Nagyon jó tanuló voltam, de a rajz, technika, testnevelés nekem nem ment. Soha nem lehettem emiatt kitűnő tanuló, nem kaptam jutalomkönyvet, nem dícsértek meg az évzárón stb. Ez egy gyereknek igenis fáj. A középiskolban végre nem volt ilyen gond, egyedül a testnevelés maradt meg, ott meg mindig megkaptam az ötöst, mert én voltam mindig, aki segített a tanárnőnek szertárazni, programot szervezni (ezt egyébként általános iskolában is megcsináltam, csak ott nem értékelték). Egyetemen pedig már szerencsére az sem volt. Az én gyerekeim tudták otthon, hogy ezeket a tárgyakat ignorálom a bizonyítványukban. Egyszerűen nem érdekelt milyen jegyeket kaptak belőlük. Egyikük sem készült sem kézművesnek, sem festőművésznek, sem sportolónak. Nem is értek azzal egyet, hogy ilyen készség tárgyakat osztályozzanak.

csúti csüngőhasú tolvaj 2019.06.19. 15:25:58

Testnevelés 180 óra. Hibátlanul megmutatja orbánisztán valóságát és azt, hogy hosszú távon egészséges szívű összeszerelő munkásokra és sík hülye állampolgárokra van szükség.

Zabalint 2019.06.19. 16:05:11

@Dorinda41:
Jó, és mi van azokkal, akik mondjuk hülyék magyarból, matekból, de őstehetségek énekből vagy rajzból? Mert nekik meg azokból lesz sikerélményük. Hú de rühelltem azt, mikor a gyerek meg a szülei kardoskodtak, hogy mindene 5-ös, de rajzból 3-as, adjanak már neki abból is emiatt 5-öst. Nos, a hiba abban van, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az emberek a kitűnő bizonyitványnak. Ha valaki mindenben jó, nem feltétlenül értékesebb, mint ha valamiben nagyon, másban meg nem jó.

Alsó tagozatban meg gyerekkori tapasztalataim alapján simán pofára ment. A halk, magát visszafogottnak mutató kislányokat szerette az akkori osztályfőnököm, így lett 6-7 lány kitűnő, és egyetlen fiú sem, de a nagyszájú, öntudatosabb lányok sem. Aztán a kitűnők egy része rossz tanuló lett később, egyáltalan nem azon múlt ki milyen jegyeket kapott alsóban. Egy középiskolai osztálytársam megbukott, aztán mikor alsóról beszélgettünk, azt mondta, ott még mindenki kitűnő volt, nem, hiszen ő is az volt.

Zabalint 2019.06.19. 16:07:06

@büdösbanya:
"A kiposztolás meg - legalábbis az én tapasztalataim szerint - több esetben nem dicsekvési célzattal történik, hanem mert így tudják megmutatni a bizonyítványt a család távolabb élő tagjainak."

El lehet küldeni, megosztani velük célzottan is.

Zabalint 2019.06.19. 16:07:52

@büdösbanya:
Kimaradt a lényeg:
A gyerek ha akar dicsekedjen, de szülőként a gyerek tanulmányi eredményeivel dicsekedni az nagyon nincs rendben.

acycloren 2019.06.19. 16:40:29

@Zabalint: Tapasztalatom szerint az olyan anyák szokták a gyereküket véres kardként körbehordozni, hogy milyen kitűnő tanuló, akik maguk semmit se értek el az életben. Ők azok a nők, akik azzal kezdik a bemutatkozást, hogy elmondják, hogy a férjük mivel foglalkozik, mennyit keres. Ők azok, akik felveszik a férjük vezetéknevét, különösen, ha doktorátusa van. Dr. Kovács Jánosné Szilágyi Irma.
Ők maguk semmit se értek el és a gyerekük meg a férjük hátán kapaszkodnak fel.

Én általános iskolában jól tanultam, de nem voltam kitűnő. Gimnáziumban kitűnő voltam végig. A szüleim sose tudták, hogy milyen jegyeket kapok, csak év végén, meg ha alá kellett íratni. Nekem ez természetes volt, nem érdekelt különösebben, bár utólag visszagondolva sokan irigykedtek rám az osztályban és nem is voltam népszerű.

Olyan tárgyakat, mint történelem, irodalom és nyelvtan, szerintem felesleges hypeolni. Ezekből senki se fog megélni. Esetleg jogász szakra felvételihez kell, de oda is csak azért, mert valami bemeneti vizsga kell, később úgyis tök mást tanulnak ott a hallgatók.

Amit osztályozni kellene, az a matematika, természettudományos tárgyak.

Az idegennyelvet nem. Azt TOEIC és más nemzetközi tesztekkel kellene mérni, amúgy meg használni kellene, nem stresszni vele a diákokat.

Készségtárgyakat osztályozni baromság. Kitűnően rajzoltam, testnevelésből a csapatsportokban, labdajátékokban rettenetesen rossz voltam, mert utáltam, úszni kitűnően tudok, testépítés, küzdősport, sziklamászás, lövészet voltak a hobbijaim. De ezeket a magyar iskolarendszer nem értékeli. Ami az iskolában volt, azt gyűlöltem: foci, kosárlabda, kézilabda. Meg szertorna, ami jól ment nekem. Viszont az pont a kézilabdás, focis, kosaras diákoknak nem ment egyáltalán. A labdajátékokkal és csapatsportokkal nem tudok mit kezdeni.

Énekből megadták az ötöst, mert nem akartak rontani a bizonyítványomat. Amúgy véletlenül se tudok eltalálni egy hangot, hidegen hagy a szolmizálás. Ellenben zenét hallgatok.

tonyk 2019.06.19. 16:44:39

Kitűnő és kitűnő bizonyítvány között elég nagy eltérések vannak. Valaki egy erős iskolában lesz kitűnő vagy egy jóval gyengébb iskolában...

Torghelle AIR Sándor 2019.06.19. 16:48:47

mar nem azért, de ha valakinek olyan ismerose van a facsen, aki kiteszi egy képet arrol hogy a kib*szott gyereke fogja a kituno bizonyitvanyt, azt miért nem tiltod le azonnal???

Dorinda41 2019.06.19. 17:18:25

@Zabalint: Itt most nem a szülőkről van szó, hanem arról, hogy hogyan élheti meg egy gyerek ezt a mindenből kitűnő mániát. Volt osztálytársam fantasztikusan ügyes kezű volt már fiatalon. Technika ötös, mindenmás kettes. Apukája vett neki egy faesztergát, mikor olyan 10 évesek voltunk. Régi, de még használható darabot. Ültem mellette és mindig csodáltam, hogy milyen ügyes (én korrepetáltam magyar irodalomból szegényt). Szakmunkásképzőbe csak azért jutott el, mert nálunk nem buktattak meg senkit. Ott azért engedték át mindenből, mert minden szakmai versenyt megnyert a sulinak, amin elindították. Jött a nagy makramé őrület és milliárdos lett belőle. Másik szintén tiszta kettes osztálytársnőm ma Németország egyik legkeresettebb varrónője a versenytáncruha piacon. Szóval nincs bajom azzal, ha valaki a készségtárgyakból jó. De azt ismerjék el. A többi full bénát, mint én, meg hagyják békén.

Zabalint 2019.06.19. 17:22:05

@Dorinda41:
És őket miért ne hagyják békén mondjuk matematikából, ha nulla a tehetségük hozzá?

Én sem feltétlenül osztályoznám ezeket, meg totál máshogy kellene tanítani, de amíg osztályozzák, addig gusztustalan ha valakinek csak azért felhúzzák a jegyét belőle, mert minden másból 5-ös, és nehogy már ne lehessen kitűnő.

gabardin 2019.06.19. 17:25:49

Meg lehet osztani külföldi nyaralást.
Meg lehet osztani új szerzeményt : autó, ház, nyaraló stb
Meg lehet osztani diplomát
Meg lehet osztani eljegyzést
Meg lehet osztani esküvőt (nem csak sajátot, hanem gyerekét, unokáét)
Meg lehet osztani gyermek, unoka születését
Meg lehet osztani gyermek, unoka ballagását
Meg lehet osztani gazdát kereső kutyát, macskát
Meg lehet osztani elveszett, ellopott tárgyakat
Meg lehet osztani bánatot
Meg lehet osztani fájdalmat
Meg lehet osztani boldogságot
Miért ne lehetne megosztani a kitűnő bizonyítványt?
Tanuljunk meg örülni más örömének!
Nahát!

accountant050915 2019.06.19. 17:43:23

Kb 11.osztály második féléveig voltam rossz / közepes tanuló, a vérmes családi remények ellenére. Ott összekaptam magam annyira, hogy lehozzam 5-ösre azt a négy darab tárgyat ami az érettségihez kellett. Utolsó évben dettó, fel is vettek közel max pontszámmal az egyetemre (kozgaz). Ott első három év szintén szörnyű eredmények, szinte ki is rúgtak, dékáni engedéllyel uv stb. Utolsó két evemben viszont 6.0+-os átlagok a sulyozas miatt ( mert az végre érdekelt), OTDK stb, így kb évfolyam top 5-ben végeztem el az egészet.

Pont most volt találkozó néhány volt évfolyam tarsammal és a konszenzus szerint a jobb karriert befutottak között vagyok (konkrétumot nem mondok, névtelenül mindenki lehet négy gyereket nevelő, szabadidejében kézműveskedő CEO egy multinál). És ami még fontosabb :van egy gyönyörű családom, gyerekek, akikkel mindennél jobban szeretjük egymást. Pedig hányszor de hányszor hallgattam, hogy "de bezzeg ennek, meg annak szín 5-ös a bizonyítványa" - na ezeknek az embereknek egy jó része keres most jellemzően nálam úgy 70-80%-kal kevesebbet és mehetnek haza 40-hez közelítve az üres lakásba. Szóval, engem maximálisan hidegen fog hagyni, ha a gyerekeim nem lesznek kitűnők - az alázatot, kitartást, kreativitást egyáltalán nem jelzi előre az, hogy miből hányast kapott valaki 8-10-12 stb évesen.

Bambano 2019.06.19. 18:39:34

az gondolom minden szülő tudja, hogy a gyerek bizonyítványának posztolása a btk 219. paragrafusa szerint egy év börtönnel büntethető.

Túl sok felhasználó 2019.06.19. 23:16:14

@büdösbanya: Itt az a probléma, hogy nem az büszke, aki az eredményt elérte, hanem a szülei.

A részletes értékelés az iskola részéről a gyerek felé tényleg szükséges lenne. De ha ilyen nincs, akkor még mindig jobb, ha a szülő beszélget erről a gyerekkel, minthogy senki ne tegye ezt meg.(Persze csak egy bizonyos kor alatt. Ha középiskolás koromban anyám neki állt volna magyarázni, hogy a történelem simán lehetne négyes helyett ötös, ha többet tanulnék, akkor kb. azt a választ kapta volna tőlem, hogy "tudom, de leszarom".)

Túl sok felhasználó 2019.06.19. 23:24:27

@Dorinda41: Szerintem meg igenis osztályozzák a keszségtárgyakat. Ha benne van az órarendben, ha van belőle tanterv, ha van követelmény, akkor igenis értékeljék. De ne úgy, hogy mindenki ötös belőle, mert nekem is ötösöm volt rajzból, de még a ceruzát se tudom rendesen megfogni. Úgy semmi értelme.

Az, hogy demotivaló a gyereknek, hogy nem kitűnő tanuló, az egy nevetséges érv. Ez alapján aki hármas matekból, az meg egyenesen depressziós. Viszont aki csak az ilyen tantárgyakból jó, az is kapjon pozitív értékelést a teljesítményéről, különben sose jön rá, hogy ő szívesen lenne mondjuk szakács.

Túl sok felhasználó 2019.06.19. 23:31:13

@acycloren: Akkor most ismétlem magam: minden tárgyat osztályozzanak, minden tárgyat vegyenek a tanárok komolyan. Az a lényege az általános iskolának (és tulajdonképpen a gimnáziumnak is), hogy a gyerek mindenből tanuljon egy kicsit. Ha harmadikos korában eldönti, hogy nem érdekli a rajz, akkor nyugodtan szarjon bele, de számoljon azzal, hogy rossz jegyet kap belőle. Viszont ha valamikor rajzzal szeretne foglalkozni, akkor legyen egy reális képe arról, hogy elég-e a teljesítménye.

Bartush 2019.06.20. 05:34:13

@gabardin: Annyira egyetértek! Miért baj, ha büszke vagyok a kitűnő bizire? Megdolgozott érte a gyerek, de én mint anyuka, aki gyakorolt vele, magyaráztam, ha nem volt elég az iskolai magyarázat, vígasztalta és bátorította, ha kellett, én is dolgoztam érte. Ugye nem baj, ha örölünk a jegyeknek? Néha az az érzésem, már-már elvárt, hogy pironkodjak, a kitűnő miatt, húzzuk meg magunkat. Szerintem meg ez a dicsőség, és nem a közepes bizonyítvány.

drover(fanyul társa) 2019.06.20. 09:36:43

Készségtárgyból osztályozni a legnagyobb baromság. "Részt vett" és kész. ha egy gyereknek olyan a hangja mint a szamárordítás, vagy nem tud rendes almát rajzolni, akkor miért kell büntetni egy elbaxott bizonyítvánnyal?

gabardin 2019.06.20. 11:05:17

@drover(fanyul társa): igazából ezek fejleszthetőek. A fejlődést kéne értékelni osztályzattal.

MEDVE1978 2019.06.20. 13:02:28

@büdösbanya: "jogában áll büszkének lenni a teljesítményére" Igen, ha a gyerek posztolja, az egy dolog. Itt arról van szó, hogy a szülő posztolja.

"A posztban sok helyen olvashatjuk, hogy beszélgessünk a gyerekről a bizonyítványról, a mögötte álló teljesítményről, az okokról, stb. Nos, szerintem ez nem a szülő dolga". Már, hogy a fenébe ne lenne az, pontosan azért, amit leírsz. Nem tökéletes világban élünk. Az oktatás és a szociális szféra nagyon jelentős része az alacsony bérek miatt kontraszelektált, nem optimális képességű emberek tanítanak, mivel elhagyják a pályát más, jobban fizető munkák miatt. Nem akarok itt nagyon részletesen (szak)politizálni, de az elmúlt akár 10, akár 30 év változásai sem ebbe az irányba mutattak. Állítólag a KLIK és a szakképzési centrumok létrehozása és az oktatás "elvétele" az önkormányzatoktól azzal a "jószándékú" ötlettel született meg, hogy a színvonal emelkedjen egyes helyeken, ne alakuljanak ki gettó iskolák, amelyekbe lényegében senki sem akarja íratni a gyerekét. A probléma az, hogy az egységesítés, az egységes finanszírozás pont lefele mozgatta a rendszert: az így is szar, leszakadt térségekben levő iskolákba továbbra sem ment senki tanítani, valamint a cigánygettós iskolákból továbbra is elvitték a gyerekeket. A jogalkotó azt próbálja elérni, hogy rohadt állampolgár, kuss a neved, röghöz vagy kötve, csak a körzeti iskolába veszik fel a gyereked. (Persze a magyar okos és kitrükközi ezt is, máshova jelenti be a gyereket).

Szóval jobb nem nagyon lett, a tanárok se lettek sokkal jobbak. Mivel az egész egy olyan rendszer, amiben te veszel igénybe egy közszolgáltatást az állam és ebben az esetben meghosszabbított keze, a tanárok sem igazán foglalkoznak azzal, hogy milyen a visszajelzés, amit adsz. Tehát a tanárt nem fogja nagyon érdekelni se a te, se Misike visszajelzése a munkáját illetően (kivéve, ha van annyi hivatástudata, ez esetben tisztelet neki).

Így a vége az, hogy a tanár nem fogja megbeszélni a gyerekeddel, hogy miért kapott rosszabb-jobb jegyet, így neked kell mint szülőnek.

MEDVE1978 2019.06.20. 14:09:33

Önmagában az osztályzást károsnak tartom alsó tagozatban. Sokan mondják erre, hogy nincs lehetőség a lemaradók kiszűrésére, illetve azt, hogy a gyerekek is megfelelni, versengeni akarnak és ezt kell osztályozással értékelni. Nem kell. A gyerek versenghet ezen kívül is piros pontért vagy matricáért, dicséretért vagy egyébért.
Viszont demotiválni a rosszabban teljesítő gyerekeket, na azt lehet. Szerintem ez túl nagy ár azért, hogy magát a gyerekében kiteljesítő, belőle a kitűnőséget kihajtó anyuka boldog legyen. Ugyanez a véleményem a bizonyítvány kiposztolásáról is: ez magamutogatás, bezzeg az én gyerekem mentalitás.

Láttam többektől az ismerőseim körében is: zömében olyan emberek, akiknek ez a tökéletes család nyaral valami kurva drága helyen képei és tökéletes család biciklizik valahol képei között találhatók. Rég kimutatott dolog a közösségi média hatása az egyénre ebben a tekintetben (negatívan hat az egyénre, szorongást okozhat, hogy másnak milyen szép, tökéletes élete van, holott az enyémben hibák vannak - milyen szép, fiatal, gazdag, tökéletes testűek ezek az emberek, míg én ronda, öreg, szegény, kövér vagyok).

Szóval, ha a gyerekem kitűnő is lesz, akkor sem fogom kiposztolni a facebookra a bizonyítványát.

Én sem voltam sohasem kitűnő, ezt egy abnormális állapotnak tartom. Vannak (női) rokonaim, akik ezt elérték. Hogy miért abnormális? Mert irreális erőfeszítést tettek azért, hogy ezt el tudják érni (értsd: "szorgalmasak voltak" = valami később soha nem használt, felesleges marhaságot erőszakkal és jelentős időráfordítással tanultak meg, csak azért, hogy megfeleljenek). Ismerek olyan embert, aki világ életében nagyon jó (kitűnő vagy majdnem az) tanuló volt, aztán egyszer amikor beszélgettünk szomorúan mondta, hogy ő mindig kötelességének tartotta, hogy kitűnő legyen és a felsőoktatásban ez olyan erőfeszítésébe került, hogy emiatt rengeteg dolgot (bulik, pia, szex, szerelem) kihagyott vagy háttérbe helyezett, amit csak akkor tudott elérni. Mert akkor volt fiatal és elég gondtalan.

Az életben nem aszerint fognak mérni, hogy kitűnő voltál-e. Főként ezért irreális az az elvárás, ami a gyerekeket kitűnővé akarja tenni. Ezzel találkozik az is, hogy az iskola egy rakat felesleges, hülyeséget tanít meg neked (legalábbis itt kis hazánkban). Általános iskolában ez még viszonylag kevés, utána egyre nő a mennyisége. Az, hogy elolvass egy jó ifjúsági vagy gyerekregényt és azzal rákapj az olvasásra ezerszer fontosabb, minthogy Jókait vagy orosz ezeroldalasakat olvass kötelező olvasmányként. Az, hogy meglásd a logikát és a szépséget (amikor összeáll egy feladat megoldása a fejedben) a matematikában nem kell, hogy a valószínűségszámítást vagy integrálást tudjad.

MEDVE1978 2019.06.20. 14:17:56

@drover(fanyul társa): Messze nem a kitűnő minősítésért menve, de hasonló problémában szenvedtem. A rajztanárok döntő többsége eddigi tapasztalatom szerint bukott művész, finomabban fogalmazva olyan művész, aki nem lett áttörően sikeres. A rajztanárom egy 50 körüli nő volt, imádta a rendes, copfos aranyos kislányokat, akik rendezetten ültek és szépen festettek. Utálta a hangos, rossz, rendetlen kisfiúkat, akik pacákat állítottak elő, mert nem volt érzékük az egészhez. Emiatt hatodikban azzal néztem szembe, hogy buktatni akar rajzból, míg más tárgyakból inkább hármas négyes voltam. Anyám közbenjárására megengedte, hogy javítsak, azzal, hogy művészettörténetből megtanulok jó sok mindent. Ezt meg is tettem, tudtam is a kérdéseit, mire kiváló pedagógusként a következő évben mindenkit azzal fenyegetett, hogy ha nem sikerül jó a rajza, akkor úgy járnak mint én, akinek az anyja könyörögte ki, hogy év végén javíthasson. A gimis rajztanárom még viccesebb volt: ő megnézte, hogy rajzolok, majd azt mondta, hogy "Látja fiatalember, valaki tehetséges rajzból valaki nem. Maga nem tehetséges. Ha rendesen itt van órákon és mindent szépen lerajzol, akkor megadom magának a hármast".

Zabalint 2019.06.20. 14:40:26

@Túl sok felhasználó:
Nyugodtan osztályozzák, csak ne legyen belőle külön szopatás, aki tehetségtelen, de nem lóg, azt ne akarjak megbuktatni. Engem anno egyszer rajzból, egyszer technikából, egyszer pedig testnevelésből akartak megbuktatni. Egyiket sem lógtam, sőt vért izzadtam, hogy ne buktassanak meg, előbbi kettőlől nulla tehetséggel, utóbbinál erős részlehajlás is volt a tanár részéről (heti 5 alkalommal egyesületnél sportoltam mellette, de jópar gyakorlatból ügyetlen voltam emellett).

Zabalint 2019.06.20. 14:45:01

@gabardin:
Annak sincs értelme minden esetben. Mert egyrészt nem minden fejleszthető, pl. rossz hanggal el lehet jutni valameddig, de erősen korlátos, ahogy remegő kézzel is a rajz, másrészt nem minden gyakorolható tanításon kívül, tehat nem minden kompenzálható gyakorlással.

Ezen kívül ha már osztályozzák, akkor a fejlődést osztályozni a legjobbakkal szemben is igazságtalan, hiszen náluk kisebb a relatív fejlődés, vagy nem minden esetben mutatkozik meg.

Zabalint 2019.06.20. 14:49:05

@accountant050915:
Én is hasonló utat jártam be, rossz tanuló voltam, majd az első és egyetlen kitűnő bizonyítványom az érettségi volt. Nálunk pedig otthon elvárás volt az 5-ös, ezért fekete bárany voltam (nem csak emiatt), utólag nézve ez jó volt így, már nem az elvárás, hanem hogy nem teljesítettem.

Zabalint 2019.06.20. 14:54:03

@MEDVE1978:
"A rajztanárom egy 50 körüli nő volt, imádta a rendes, copfos aranyos kislányokat, akik rendezetten ültek és szépen festettek. "

Valószínűleg ő is ilyen volt, és épp ezért bukott meg, mint művész. A tehetséges művészek nem ilyenek, jó, persze megtanulnak festeni, de utána nem a tökéletes, de szagtalan, steril képeikkel fognak befutni, és nem fognak az álszentek szemében példás életet élni.

Túl sok felhasználó 2019.06.20. 16:45:30

@drover(fanyul társa): Az énekóra nem csak annyiból áll, hogy énekeknek. Mondjuk ha jó a hangja, de nem tanult meg szolmizálni, azt ugyan úgy kéne értékelni, mint azt, aki énekelni nem tud, de felismeri Mozart operáit. Rajzból is van elmélet, mondjuk itt a három alapszín, keverd ki belőle a vilagoszöldet. Testnevelésből meg elmagyarázhatja a tanár, hogy milyen szögben emeld a könyököd, hogy messzebbre szálljon a labda, aztán ha úgy csinálod és még mindig csak tíz métert tudsz dobni, akkor az legyen jó jegy.

A másik meg, hogy minden, MINDEN készségtárgy. Ha valaki nagyon hülye a matekhoz, akkor az sose fogja megtanulni a deriválást. Ha nem tudsz dátumokat megjegyezni, sok esélyed történelemből nincs. Az irodalom is csak addig szorgalom kérdése, amíg olvasnod kell és magolnod. Amint neked kell valamit írni, rögtön képbe jön a tehetség.

Szóval osztályozzanak nyugodtan mindent, azt az irreális hülyeséget, hogy valaki mindenből ötös, azt meg hagyjuk a fenébe. Ha Juliska matekból jó de testnevelésből csak kettes, akkor Jancsi nem fog irigykedni, mert ő meg rajzból és technikából ötös, viszont matekból hármas.

Feaky D 2019.06.21. 08:35:51

Az iskola teljesen lényegtelen, én az egyetemig nem nagyon tanultam...de olvastam éjjel-nappal...a fiam most volt elsős, döbbenten látom, ha én nem, senki nem fog tudást tenni a fejébe...leszarom a bizit, leszarom a sulit...sok dolgom lesz...gondolkodás, sport, zene...mind nekem kell megadnom...ebben a buta szarfészekben így megy ez...

Yossarian_M 2019.06.21. 13:43:01

Teljesen mindegy milyen bizonyitvanyt visz haza a szaporulatod ugyis az en gyerekeim rabszolgaja lesz. Ha nagyon hulye akkor keves hasznot termel ha meg nem akkor sokat. Szoval hajra, tanuljatok!

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2019.06.21. 16:59:36

A testnevelésről: az én volt munkahelyemen a tanulók nagy része testnevelésből! állt bukásra. Miért? Mert nem jártak be! 8.-9. órában már nem akartak még futkosni egy pedolfil tanár kénye-kedve szerint, miközben másnapra 7 órából is készülni kell.

Nagyon szép és értelmes döntés ez az emelt szintű testnevelés!

Nancsibacsi 2019.06.21. 21:42:23

Ha ki lehet posztolni hogy a "szerelmemnek" megiszunk egy 800 Ft-os lattet, akkor egy kitűnő bizonyítványt miért ne? Vannak ettől nagyobb dolgok, de egy kitűnő bizonyítványban biztos hogy több munkaóra van mint mondjuk egy hamburger elkészítésében vagy a Velencei tó körbebringázásában - mégis mikor arról posztolnak sose háborog senki. Én semmit se posztolok, de ha posztolnék valamit a gyerekem kitűnő bizonyítványa tuti az első lenne, mert az tényleg egy fontos és értékes dolog. És leszarom az irigyeket, akiknek csak ez vagy az a tárgy lett rossz - mivel a lányom se tehetségből szerezte meg az összes ötösét. Pl úszásból rossz - ezért minden más tesi jegyre otthon készült órákat, hogy 5ös legyen és ezzel ki tudja javítani az úszás 2est amit év végén fog kapni. Én ezt becsülöm benne, és ezért büszke vagyok rá. És sose fogom neki azt mondani hogy ezt titkolja, mert mások gyengébbek nála.

Nancsibacsi 2019.06.21. 21:50:16

@MEDVE1978: Aztán ha nem tud olvasni az mikor derüljön ki? Felsőben? Vagy elég az államvizsgán? Szerintem aki nem tud azt buktatni kell, már elsőben is. Lehet hogy simán túl korán ment suliba - nem érett rá.